XI. Best friends

Zara Larsson-It's a wrap
Nem sok időbe telt míg Zach talált egy üveget én meg nagyon paráztam, hogy akkor itt most mi a fene is lesz.
    -Mivel te vagy az új tag te pörgetsz.-nyomta az orrom alá az üveget.
    -Liz.-'javította' ki Alex Zach-et.
    -Ő meg ki?-ráncoltam a szemöldököm.
    -Hát te!-háborodott fel Alex.
    -Majdnem eltaláltad.-nevettem el magam.-Lex inkább.
    -Jól van Liz, akkor menjünk a fűbe.-cukkolt Alex.
Austin csak nevetett mint a többiek, de Sarah nem vette jó néven, hogy Alex piszkál. Nem én voltam a hibás! Leültünk egy körbe Robert, én, Zach, Sarah, Alex és Austin. Valami jó is volt abban, hogy beültem a 'közepébe', mert legalább megismertem őket.
    -Pörgess már!-mosolygott Sarah, és a tenyereit dörzsölte, mintha készülne valamire.
    -Alex. Felelsz vagy mersz?-kérdeztem, és őszintén eléggl kínos volt, hogy az a nyomorult üveg pont ott állt meg.
    -Merek.-jelentette ki, és biztos valami eget rengető feladatot várt. Hát rossz embert nézett ki magának.
    -Nyomj ki húsz fekvőtámaszt.
Eléggé furcsán nézett rám, mintha azt kérdezte volna, hogy 'csak ennyit mersz?' de nem módosítottam a kérésem ő meg nem kérte. Tizenötig egészen jól ment, de aztán már kezdett nyavalyogni. Akkor jött az, hogy Robert át akarta venni, de mondtam, hogy ezt nem lehet így, és kitört a 'vita', hogy miért kínozom meg. Persze a fiúk elhülyéskedték, de Aus túl komolyan vette, és végül azt mondtam, hogy elég ennyi, menjünk tovább. Nehezen akarták befejezni. Alex pörgetett.
    -Austin felelsz vagy mersz?-vonta fel a szemöldökét valami ördögi mosollyal.
    -Merek.
Nos az lett a következménye, hogy Austin meg kellett(volna) egyen egy fél marék füvet, mire Robert felnevetett, hogy a barátja egy kecske Zach meg megvádolta, hogy füvezik, és 'beköpi' az anyukájának. Persze megette a füvet, én meg mondtam, hogy egy ideig ne közeledjen. A fiúk kifejezetten hülyék tudnak lenni, és ezért kell nekik egy lány aki helyreteszi őket, valamint itt tartja őket a földön.
    -Van olyan aki tetszik most?-kérdezte Sarah Zach-et. Az üveg állásából hamar rájöttem, hogy kicsit elbámultam...
    -Niiiiincs.-húzta el és rám vetett egy pillantást, és gyorsan megpörgette az üveget.
Szerencsére nem került rám a sor, utolsó körig.
    -Szóval mersz.-elemezgette Alex a szavaim.
    -Igen, ezt mondta két perce is.-nevetett Austin a haverja arckifejezésén.
    -Jó. Akkor azt mondom, hogy énekelj valamit.
    -Nem. Meg akartok süketülni?!-meresztettem ki a szemeim.
    -Rajta. Még úgy se voltam süket.-bökött oldalba Zach.
Austin négykézlábra állt, és egy bíztató csókot lehelt az ajkaimra. Khm nem mondom valamennyi bátorságot gyűjtöttem belőle. Gondolkoztam, hogy mi lenne a tökéletes dal amivel beéghetek.

          ''When it's you and me,

           we don't need no one tell us who to be

           We'll keep turning on the radio!

           What if you and I 

           Just put a middle finger to the sky

           Let 'em that we're still Rock'n'Roll!''

     -Duettezhetünk!-pacsizott le velem Sarah és jókedvűen nevettünk.

     -Én, mint a menedzsere nem tanácsolnám eme kínos beégést, hogy ezzel a fruskával énekeljen. Inkább ajánlom jóképű barátomat Zach Dorsey-t.-konferálta fel magát és haverját Robert.

     -Oh, kérem köszönöm az ajánlatot, még gondolkozok rajta.-paskoltam meg a hátát nevetve.

      -Utolsó kör.-harangozta be Austin.-Aztán megyünk.

Miközben az üveget pörgettem sok kérdés fordult meg a fejemben, de az nem, hogy a következő személynek mit fogok mondani.

     -Mhm. Felelsz vagy mersz?-piszkáltam egy fűszálat.

     -Felelek.

     -Jó, akkor... Mi hiányzik az életedből?-improvizáltam.

     -Érdekes kérdés. Talán a nyugalom. Híresség ide vagy oda, elég rossz az, hogy nem mozdulhatok ki nyugodtan vagy, hogy minden léptemet figyeli a média. Nem könnyű.-sóhajtott egyet, majd feltápászkodott.

     -Én nem panaszkodok, pedig én is eléggé híres vagyok.-mondta Robert amin jót nevettünk. Szeret a középpontban lenni az tuti.

Miután mindenki felállt egy öleléssel búcsúztam mindenkitől. Kaptam egy aláírt kavicsot (!) Robert-től, valami cetlit Zach-től, egy csomag M&M's-et Alextol(fel akarnak hízlalni?!) és egy nagyon nagy ölelést Sarah-tól. Mosolyogva integettem még egyet, és aztán csendben lépkedtem Austin mellett. Furcsa érzések kavarogtak a testem összes részében és nem voltam képes egy szót se szólni.
     -Lex baj van?-állt meg Aus, és magával szembe fordított.
     -Én csak... Austin félek.-böktem ki.
     -De mitől? Vagy kitől? Itt vagyok tudod.-ölelt meg.
     -Sarah... Amikor Alex viccelődött velem akkor annyira furcsán viselkedett. Félek, hogy miattam összevesznek, vagy ha nem is miattam akkor valamin összekapnak.-mormogtam a pulcsijába.
     -Nem fognak.-simogatta a hátam.
     -De ha igen? Érzem, hogy lesz valami.-néztem rá könnyes szemekkel.
     -Ha lesz valami baj- bármi, akármilyen nagy akkor mi ketten itt vagyunk egymásnak, és segítünk érted? Nekik is, ha lesz valami.-adott puszit a homlokomra.
Őszintén nem nyugodtam le, mert az a furcsa érzés nem hagyott nyugodni. Ott motoszkált minden zsigeremben. Abban a hitben voltam, hogy hazafelé megyünk csak kerülő úton, de nem. Tévedtem.
     -Nos ezt már régóta tervezgettem.-állt meg egy étterem előtt. Panrea.
     -Mit?-mosolyogtam rá.
     -Azt, hogy a barátnőmet elhozom ide randizni. Azt a barátnőmet aki az igazi.-lépett közelebb majd megcsókolt. Érdekes. Nem tudom, hogy hogy értette...
Kéz a kézben lépkedtünk befelé, de a feltűnés nem maradhatott el. Hát, úgy látszik, hogy hozzá kell szoknom. Na nem mintha szégyellném, hogy a barátnője vagyok, vagy félnék a kritikáktól, csak szokatlan még ez nekem. Most igazán kevesen kaptak el bennünket. Két lány jött oda amikor a barátom rendelt, és udvariasan kértek képet meg aláírást, és csodák csodájára még velem is szerettek volna képet. Igazán örültem, hogy akadnak rendes emberek is.
    -Azt hiszem szendvicset fogok enni.-gondolkozott hangosan.
    -Amerikai létemre furcsa, hogy nem rajongok a húsért, de most az egyszer enni fogok.-jelentettem ki.
    -Mellettem muszáj lesz rászokni.-kacsintott egyet.
Elmosolyodtam és ezek után már egészen felszabadultan beszélgettünk. Kielemeztük azt, hogy Robert ma nagyon reflektorfénybe akart kerülni meg azt is, hogy Zach milyen 'kedves' volt az üvegezés ötletével. Aztán Alex-ékre terelődött a szó, és egy gombócot éreztem a torkomban. Csak remélni tudom, hogy ez a bugyuta megérzés most nem jön be...
    -Mennyi zöldség.-zsörtölődött Austin.
    -Minek bontod szét? Ha úgy tartod ahogy kell és úgy is eszed mint a normális emberek akkor nem látod meg.- harapdáltam a saját szendvicsem.
    -Jó, de ha nem tudom meg mi van benne akkor mindent megeszek.-csócsálta sértődötten.
Nevettem rajta, mert egyrészt el nem tudom képzelni, hogy Michele mivel tud a kedvére tenni, mit főz neki, másrészt meg, hogy milyen gyerekes és buta tud lenni. Ezt (is) szeretem benne. Ahogy haladt a 'magma' felé, ahogy ő mondta, egyre több paradicsom meg ilyesmi került az én tányérom szélére. Szeret gusztustalankodni meg a kajájába mászkálni az biztos. Idő közben Pepsi-t is kaptunk. A ház ajándéka.
    -Akkor se lehet megérteni, hogy nem eszed a paradicsomot.-csodálkoztam kifelé menet az étteremből.
    -Azt se, hogy te miért nem eszed a húst.-vágta rá.
    -Jó, jogos. De a hús nem zöldség!-érveltem.
    -Na ez aztán logikus.-nevetett fel.- A zöldség se hús. Egyezünk meg abban, hogy te is eszel egy kevés húst én meg zöldséget.-nyújtotta azt a kisujját amiben az üdítő volt.
    -Végre egy értelmes mondat ami elhagyta a szádat.-nyújtottam én is az ujjam.
Az eredmény pedig az lett, hogy az enyém a rázás közepette leesett és az egész ki is borult. Nem lenne ezzel nagy gond ha nem csapta volna össze a lábam és ne néztem volna úgy ki mint egy indián akinek fakul a bőre. Amiútán ezt elmondtam Austin-nak ezzel piszkált. Mármint, hogy indián vagyok, sőt azt a becenevet is megkaptam, hogy Indie. Kedves. Anyu viszont már nem volt ennyire kedves. Vagyis a hír amit átadott  teljesen lesokkolt.

Halihó!
Annyira sajnálom, hogy ennyi ideje nem hoztam részt!): Az iskola nem könnyű, ha a fizika kínai, a többi tanár is feltette a vasállarcot, és az osztálytársak meg hol kedvesek hol feléd se néznek. Na röviden ez az ok amiért nem írtam. A részről meg remélme, hogy tetszeni fog, és nem okoztam csalódást. A zene nem lett telitalálat, mert igazából Rock számot akartam ide, se az nem jó, mert tudom, hogy nem mindenki szereti (főleg azt a jó metal-t:D) és így erre 'fanyarodtam'. Remélem, hogy tetszeni fog a rész és nem okoztam csalódást. L.xx