X. The boom.

Avicii- You make me
       -A húgod már csütörtökön itthon lesz, mert be kell mennünk az iskolába, mint veled.-vette ki anyu a hűtőből a tejet.
      -Ne már. Én nem akarok iskolát.-vágtam bánatos képet.
      -Én meg nem akarok munkát, na akkor mit tegyünk?-nézett rám anyu.
      -Jó, nem szóltam. Anyu ha már itt vagyunk ketten el kell mondjak valamit.
      -Rajta.-tette vissza a tejet a hűtőbe.
      -Ma reggel itt volt Austin és elhívott randizni.-néztem az asztalt mintha valami érdekes lenne rajta.
      -Oh a tinédzser szerelmek!-ábrándozott anyu.
      -Izé... És mi van ha ez nem az?-pirultam el.
      -Lex az majd idővel kiderül.-mosolygott bíztatóan.
      -Te honnan tudtad, hogy apu lesz az igazi?- néztem rá.
      -Nem tudni kell, hanem érezni. Te is fogod, nyugodj meg Alexandra.
Nem igazán volt mit mondjak erre, mert igaza volt, és ha igaza van akkor arra hallgatni kell. Mármint nekem az a szokásom, hogy hogyha nem tudok okosabbat mondani mint az előttem szóló akkor hallgatok. Anyuval lerendeztem a témát, úgy vehetem , hogy elengedett. Apuval nehezebb dolgom lesz azt hiszem. Kint volt a kertben és a kávéját szürcsölgette. Nem vett észre, mert háttal ült nekem, én meg ott álltam az ajtóban mint egy szerencsétlen.
       -Majd én lerendezem, menj csak öltözni.-fogta meg a szabad kezével anyu a vállam.A másikban cigi volt, meg egy bögre kávé.
       -Kösz.-sóhajtottam hálásan.
Bementem a házba, és először a konyhába mentem Cola-ért. Kellett valami energia bomba, meg ha nem is ha ideges vagyok valamit inni kell. Na most ezt ne úgy képzeld el, hogy egy Jack Daniel's-es üveggel a kezemben járkálok, hanem egy dobozos üdítővel vagy éppen fél literes ásványvízzel. Hát most leghamarabb egy Cola akadt a kezem ügyébe, és azzal rohantam fel a szobába. Nézegettem, hogy vajon mit lehetne felvenni. Nem mondta azt, hogy valami elegánsabb helyre akar vinni, vagy egyáltalán célozgatni se célozgatott úgyhogy fogalmam se volt, hogy mit vegyek fel. Keresgéltem rövidnadrágokat, de eléggé úgy tűnt, hogy estére nem lesz valami meleg, így vékonyabb hosszú nadrágokat néztem, és sikeresen elszöszmötöltem fél órát. Elvettem a telefonom az asztalról, és már írni kezdtem amikor kaptam egy üzenetet: 'Nem volt igazságos, hogy csak egy órát hagytam, úgyhogy kapsz még fél órát pluszba:D Austin x' Azt hiszem telepatikusan küldtem előbb én üzenetet, hogy 'de még kellene egy kis idő' és aztán lett ez. Lényeg a lényeg, hogy kapóra jött, mert mire megtaláltam a nadrágot a blúz elkerült a szoba másik végére, és úgy nézett ki az a szerencsétlen terület mint a harmadik Világháború utáni csatatér. Jó, nem voltak ott emberi maradványok, meg hasonló, de értitek. A helyzet ugyanaz. Kinéztem az ablakon, de végül kinyitottam, és lenéztem.
     -Anyu nem tudod milyen idő lesz?-ordibáltam le.
     -Tőlem kérdezed vagy az egész utcától?-megforgattam a szemem, és intettem, hogy 'na mi lesz már'.-

Szerintem ma eléggé meleg lesz. Ha azt akarod kérdezni, igen, vehetsz rövidnadrágot.-mosolyodott el.
Ez az. Előkotortam a fekete short-omat, a fekete atlétámat amin szegecsekkel ki volt rakva egy kereszt és egy ugyanilyen színű fülbevalót cipővel. A fekete elegáns szín, de mivel én baromira nem vagyok ilyen a ruháim is ezt tükrözik. Annyira nem is törekszek, hogy az legyek... Jaj és az elmaradhatatlan karkötő. Most szegecses lett. Háromnegyed négy. Lementem a konyhába és nézegettem, hogy mit is lehetne enni, míg végül összedobtam egy kissebb szendvicset (paradicsommal persze) és megettem. Elütötte az éhségem. Miután elmostam a kést felmentem, hogy fogat mossak, rendbe tegyem a hajam és sminkeljek. Nálam a szempillaspirál tökéletesen elég meg maximum szájfény, de az csak jeles alkalmakkor mint egy szülinap, vagy esetleg évforduló. Most anniyra szerencsés voltam, hogy nem csöpögtettem össze magam a fogkrémmel, és a hajam is egészen jól állt azzal a konttyal. Na de a szempillaspirál valahogy a szemembe keveredett és könnyeztem körülbelül öt percet. Persze, mindig ez van, meg most is kipróbáltam, hogy lehet-e csukott szájjal sminkelni, de nem sikerült. Negyed öt. Eltettem a telefonomat a zsebembe, egy pár dollárt és levágódtam a TV elé. Átettem a CN-re és pont a Gumball ment. Annyira nem kötött le, mert elkezdtem izgulni, hogy milyen lesz, hova megyünk meg ilyesmi. Anyu bejött, és beszélgettünk. Azt mondta, hogy ne izguljak, minden jó lesz, csak ne görcsöljek rá semmire. Igen, könnyű ezt mondani, de betartani azért már nehezebb. Legalább is nekem. Nem mintha sokat nézegettem volna az órát, de már csak egy perc volt félig. Csengettek. Anyu megölelt és a válla fölött láttam, hogy apu azt tátogja, hogy ha hozzám ér egy ujjal is kitekeri a nyakát. Elmosolyodtam, és még egyet intve indultam el ajtót nyitni.
      -Szia.-köszönt mosolyogva.
      -Szia.-léptem ki, és becsuktam az ajtót.
      -Tessék.-nyújtott át egy kis szívecske alakú dobozt.
      -Igazán nem kellett volna.-vettem át, és lehámoztam róla a borítást.-Ez a kedvencem honnan tudtad?-indultunk el. Austin normálisan én meg vigyorogva forgattam a kezeim közt a Milka csokit.
       -Volt egy kis segítség.-biccentett vissza a házunk irányába.
       -Anyu?-bólintott.-De mikor? Vagy, hogy?
       -Ne kérdezz ilyen sokat, mert a kíváncsiság nem tesz jót az egészségnek, csak gyere.-fogta meg a kezem, és sétálni kezdtünk.
       -Jó, tudom nem szabad, de Austin ez fontos vagyon.-álltam meg.
       -Mit? Mi lett? Baj van?-állt velem szemben, és riadt képet vágott.
       -Te is megszegted. Azt mondtad, hogy ne kérdezgessek.-vigyorodtam el, ő meg szóra nyitotta a száját, de folytattam mielőtt mondhatott volna bármit is.-Hova megyünk?
       -Hát ezt nem hiszem el.-nevette el magát, és megölelt.-Bemutatlak valakiknek.
       -Még egy kérdés és befejezem, sőt egész úton nem szólok, ha akarod.-toltam el magamtól, de a kezét még mindig fogtam.
       -Rajta.-indult el.
       -Kiknek?
       -Az a lényeg hogy te nem tudod.-mosolygott az utat nézve.
Ha ennyire határozott akkor fontosak ezek a személyek biztosan. Túl sokat nem kellett hallgassak, mert csak pár utcát mentünk. Még idegesebb lettem amikor egy emeletes sötétkék ház előtt álltunk meg. Austin

bátorítoan szorított a kezemen, és kinyitotta az ajtót.
Három fiú állt ott és egy lány.
       -Sziasztok.-böktem ki eléggé félősen.
       -Sziaaaa.-rohant le a rövid fekete hajú srác.- Robert vagyok, Robert Villanueva.-nyújtott kezet.
       -Hali, én meg Alexandra Wright.-ráztunk kezet.
       -Zach Dorsey.-fogott kezet velem a világos barna hajú srác.
       -Alex Constancio.-ölelt meg gyengén a fiú, majd utat engedett a lánynak.
       -Sarah Wright.-mosolygott kedvesen a lány.
       -Alexandra Wright.-ráztunk kezet, de hirtelen megölelt ő is. Nagyon barátságos.
       -Na.-állt mellém Austin fontoskodva miközben átölelte a vállam.- Most, hogy mindenki ismeri a barátnőmet, Alexandrát, mehetünk enni.
 Elől ment Robert akit Alex piszkált Sarah meg próbálta megállítani, mi pedig hátul. A jobb oldalamon Austin jött, fogta a kezem, balról pedig Zach.
     -Itt laktál Miamiban? Ha igen szeretsz itt? Sokszor mész a tengerpartra? Szeretnél híres lenni? Gondoltad, hogy Aus lesz a barátod? Sarah rokona vagy?-bombázott kérdésekkel, és jót szórakozott azon, hogy nem bírok válaszolni.
Kiértünk és egy nagy tér volt tele fákkal, kis virágokkal meg egy kis tóval. A fák között volt egy asztal körülötte székekkel, és a három személy akik elől voltak már helyet foglaltak. Ahogy odaértünk Austin kihúzta nekem a széket én meg leültem. Mosolyogva hallgattam ahogy piszkálódnak egymással, és igazán tisztelem Austint amiért 'megtartotta' a barátait a hírneve ellenére is.
     -Alexandra mesélj magadról.-zökkentett ki Robert hangja az ábrándozásomból.
     -Hát jó. A nevemet tudjátok, tizenhat éves vagyok, fényképész, és e-miatt jöttem ide Miami-ba. A családom örült neki, én meg le voltam döbbenve, hogy ott kell hagyjam Jacksonville-t. Őszintén nem volt könnyű, de jobb itt mint ott volt. Zach kérdezted, hogy szeretnék-e híres lenni.-néztem rá, ő meg kíváncsi szemekkel pásztázott, úgy mint a többiek.- Ha annyira tehetséges vagyok, akkor igen, pár év múlva szeretnék, de most még nem tervezem. Meg volt még egy kérdésed, hogy Sarah rokona vagyok-e. Szerintem nem, vagy is én nem tudok róla. És nem, nem számítottam arra, hogy egy ilyen fiú mint Austin lesz a barátom, de nagyon örülök neki.-mosolyogtam rá, és kaptam egy puszit az arcomra.
       -Jóó minden kérdésemre megkaptam a választ.-csapott az asztalra Zach.-De most játszunk.
       -Mit?-kérdeztük egyszerre Austin-nal és Robert-el.
       -Üvegeset.-húzodott széles vigyorra Zach szája én meg előre féltem, és agyaltam, hogy az 'igazságot' vagy a 'merészséget' válasszam...

Megint itt!
Nos az előző részhez 'csak' négy komment érkezett, de mindegyikben dicséretet kaptam. Meg azt, hogy dinka vagyok:D  Köszönök szépen mindent! Az előző rész olyan 'összebújós' lett ez meg olyan 'minden van benne' kaliberű. Nem fogytam ki itt, a következő részhez is elterveztem egy kis meglepetést, de ez egy olyan shh titok volt:D Remélem tetszett a rész, és veszed a fáradtságot, hogy komizz vagy pipálj:D L.xx