III. It's in his DNA.

Szorosan lehunytam a szemem, és próbáltam nem a legrosszabbra gondolni. Austin felpattant, és az ágy szélénél állt meg, kezét felém nyújtva hogy segítsen nekem felállni. Nem ment nehezen, hisz az adrenalin dolgozott bennem. Nem engedte el a kezem, sőt még akkor is fogta mikor megszorítottam a lépcsőn. Bátorítás ként ő is szorított egy picit a kezemen. Ahogy leértünk megláttam, hogy a hang adója vigyorogva integet. 

Addigra már anyáék is beértek Michele-el, és elképedve nézték Tiffany-t ahogy a kakaóval bohóckodik.

      -Tiffany a szívbajt hoztad ránk!-mondta anyu, és megölelte őt.
      -Pontosan mit is csináltál?-néztem rá szúrós tekintettel, és ha Austin nem fogja a kezem odamegyek hozzá...
       -Csak forró volt a kakaó, és megégette a számat. Itt nézd!-mondta, és kifordította az ajkát, mert meg akarta mutatni.
       -Jóóóó, csak ne mutogasd!-nevettem el magam a többiekkel.
       -Lexie veled mi lett?-kérdezte Austin anyukája a ruhámat és a sebtapaszaimat nézve.
       -Csak elbotlottam.
       -Alexandránál ez még csak a jobbik eset, ha elbotlik.-kezdte ecsetelni anyu, és kifelé vették az irányt.
       -Na igen... Anyu szereti elmesélni az ilyen 'Jaj a lányom mindenben benne van' és bla bla bla.-forgattam a szemem.
       -Alex megmondalak anyunak!-kezdte a húgom.
       -Jó. Én meg megmondom, hogy magába eszed a kakaót.-'fenyegettem meg'.-Tényleg. Aus kérsz kakaót?
       -Igen.-mosolygott le rám, és miközben elengedte a kezem egy puszit nyomott a homlokomra.
A szerelem valami csodás. Szárnyakat ad. Amikor vele vagy nem számít az, hogy mennyi az idő, milyen nap lesz holnap, mi volt tegnap. Nincs más, csak Te meg Ő. Ezeken agyaltam, de közben kivettem a hűtőből a tejet, és kiönötttem.
      -Alex az pont mellé is ment.-cukkolt a húgom.
      -Tiffany drága. Így is le vagyok rokkanva, nem segítenél inkább?
      -Hagyjál békén te boszorka!-vágta be a durcit Tif.
      -Mindíg ez van?-bökdöste Tiffany-t, és próbálta kiengesztelni.
      -Nem látod milyen hárpia? Soha nem játszik velem! Hogyha meg igen akkor valami béna társast akar.-tette keresztbe maga előtt a kezét.
      -Tiffany egyezzünk meg.-nézett rá kedvesen Austin.-Monopoly-zunk egyet miután megittuk a kakaót oké?
A húgom válaszként szorosan megölelte Austint. Olyan jó volt látni, hogy legalább őt szereti Tif ha már engem nem. Mivel a húgom nem akart Aus mellé engedni vele szembe ültem, és iszogattam a kakaómat.
      -Képzeld Alexnek van teknőse.-dicsekedett a húgom mintha az ővé lenne.
      -És most jön az a rész, hogy 'És én vettem neki szülinapi ajándéknak'.-mondtam unottan.
      -Én megyek előveszem a játékot!-engedte el a füle mellett Tiffany a beszólásomat.
Aus és én egyedül maradtunk, de nem jött át mellém, hanem szembe ült velem, és csak nézett. Igaz, hogy csak fél szemmel láttam, mert a másik felét eltakarta a bögrém, de láttam, hogy mosolyogva figyelte ahogy iszok.
      -Mi olyan vicces?-tettem le a bögrét magam elé, és rá néztem.
      -Gyere közelebb.-mosolygott és felállt.
Én is felálltam, és odamentem. Nem tudtam mit akart, de azok a pillangók úgy elkezdtek csapkodni... Aus egy fejjel biztos magasabb volt mint én, úgyhogy csak figyeltem mit akar most pontosan. A kezét lassan emelte fel, és mutató újjával letörölte a kakaót. Persze, rossz szokásom, hogy amilyen kaját eszek az látszik is rajtam.
      -Csak kakaós voltál.-Nézett a szemembe és lassan közelített felém. Jobb kezét a derekamon pihentette, míg a ballal magához húzott. Mélyen a szemembe nézett, és megint elmosolyogott, de ez nem csak egy mosoly volt, hanem egy olyan amitől a pillangóim fele szörnyet halt. Lassan közeledett, én meg lehunytam a
szemem. Lágyan csókolt meg. Miután elváltak az ajkaink a vállának dőltem, ő meg megölelt. Két-három percet biztos, hogy csak úgy álltunk. Néha kell egy kis idő, amíg felfogod, hogy mi történik. Amikor a húgom ordított, hogy mehetünk összerezzentem, Aus meg jót kuncogott. Ahh a lépcső, kedves jó barátom. Elég fájdalmas képet vághattam, és Austin ezt észrevehette, és a hátára kapott. A nyakába kapaszkodtam, és közben azt suttogtam a fülébe, hogy 'ha leejtesz kinyírlak Mahone!' ő meg mindíg szorosabban húzott magához.
     -Ó megjött a turbékoló pár!-csapta össze a tenyerét Tiffany.
     -Ő az első aki úgy lát téged mint a barátnőm.-tett le, és magával szembe fordított majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Büszkén vigyorogtam, és közben leültem. Persze a húgom szereti elrontani az örömömet, úgyhogy Austin nem ülhetett mellém, sőt még olyan variáció is volt, hogy háttal ülök, de azt mondtam, hogy akkor nem látom a táblát. Kicsit gonoszkodott még Tiffany, de aztán kezdtük a játékot. Már vagy két órája játszottunk amikor eszembe jutott, hogy egy képet se csináltam. Mivel lusta voltam átmenni a fényképezőért a telefonommal készítettem párat. Lett egy pár furcsa is(lásd: Aus leseperi a bábukat, mert nem tudott megvenni valamit. A húgom gondosan visszateszi őket aztán Austin-ra mutat az újjával olyan 'fenyegetően'. Vagy éppen lett olyan is ahol mindketten grimaszolnak.). Elég nehéz dolgod van amikor egy tizenegy meg egy tizenhét éves ül előtted és nem tudok őket rendre 'tanítani'.
     -Na azt most add ide.-nyújtotta a kezét Tiffany, és a telefonomért nyúlt.
     -Minek?-nézem rá.-Nem is szeretsz fényképezni.
     -Add már oda.-bökött meg Austin.
Aztán esett le, hogy közös képet akar. Felém nyújtotta a kezét, és segített felállni, majd hátulról megölelte a derekamat, és az állát a vállamra tette. Tiffany nagyon beleélte magát a fotós szerepbe, és aztán ő dirigált. Persze három-négy kép normális lett de a többi öt vagy mosódott, esetleg lehetetlen fejeket vágunk és egy olyan lett még ami tetszik. Az ölében vagyok, és közben ő lenéz rám, én meg fel rá. Mindketten mosolygunk.
     -Izé...Szóval kész vannak.-szólalt meg zavarában Tiffany.
Austin mielőtt letett egy puszit lehelt az ajkaimra, aztán meg elvette a telefont a testvéremről, és készített mindhármunkról egy képet. Furcsa de elsőre jól sikerült. Persze Tiffany-nak ennyi nem volt elég, és még le kellett játsszuk. Még fél órár szerencsétlenkedtünk, és az eredmény az lett, hogy a húgom győzött. Mondanom sem, hogy mennyire örült.
    -Gyere nézzük meg a képeket a laptopon.-mosolyogtam a barátomra miután elpakoltunk.
Válaszul megfogta a kezem, és mostmár nem piszkált a lépcsőn, csak csendben lépkedett utánam. Felértünk, és Aus a párnák közé vetette magát, míg én a kábelt kerestem.
   -Jelszó?-kérdezte, de közben a monitort nézte.
   -Már jövök is.-mondtam, miközben a kábelt kihúztam a fiókból.
   -Azt írja, hogy nem jó.
   -Ajj te.-nevettem fel, és elvettem tőle az említett készüléket.
   -Ez milyen jó lett!-bökött rá arra amelyken az ölében vagyok.-Meg az is amelyiken hárman vagyunk.
   -Első közös normális képünk a tesómmal. Lehet bekereteztettetem.-merengtem el.
   -Légyszíves küldd át azokat amelykeket mondtam.-ült fel Aus is.-És ha már nállad van a telefonod a

számodat is megadhatod.-kacsinott egyet.
Éreztem ahogy elpirulok, de most nem volt ott a párna, hogy elrejtsem az arcom. Megtörténtek az említett eljárások, és Austin boldogan nézegette a képeket. Nem figyeltem, hogy mit csinál. Egy, az ő telefonja, azt csinál vele amit akar. Kettő elrámoltam a laptopot meg a hozzátartozókat.
    -Austin ugye nem teszed fel őket?-néztem rá miközben a fejemet a vállán pihentettem.
    -Nem, dehogy is.-ingatta a fejét, hogy hatásosabb legyen.
    -Austin anyukád azt üzente, hogy mennetek kell, mert már éjfél van!-kiabált a csukott ajtón át Tiffany.
Igazán jó gyerek módjára egy szó nélkül ment le, persze úgy, hogy kézenfogott. A lépcsőn  amíg nem látták anyáék adott egy jó éjt csókot. Ahogy leértünk a felnőttek mosolyogtak egyet rajtunk(apunak nehezen ment, de majd megszokja) de aztán mennie kellett. Aus megölelte anyut, aki azt mondta, hogy nagyon kedveli őt(az előtt beszélgettek mielőtt én leértem), apa egy kézfogás ereéig kipréselte, hogy 'örülök, hogy megismertelek' a húgom meg majdnem megfolyotta szegényt.
    -Nagyon örülök, hogy Austin-nak egy ilyen csodás lány a barátnője.-mondta ölelés közben.
Csak mosolyogtam, de a szemem már megteltek könnyekkel. Annyira jól esett amit mondott. Amikor kimentek a kapun Aus még visszaintett, de nem figyelt, és majdnem megbotlott valamiben. Én mentem be utoljára, de amikor beléptem hátrahőköltem, mert egy kedvesen mosolygó arc fogadott, meg egy szörnyen ideges...

Dear reader!
Nem, nem angolul fogok írni, mert annyira nem tudok jól még(sajnos):  csak szeretem a változatosságot:D Kicsit hosszabb résszel jöttem, és remélem, hogy nem haragszatok meg érte! Sok idő volt megírni, meg főleg képeket keresni, de nem szeretek kulissza-titkokat kiadni. Szóval. A rész fent van. Próbáltam kicsit szerelmeset írni, de mégis vicceset, és nem akartam, hogy csöpögjön. Ez ilyen lett. Többet nem tudok írni. Ha olvastad pipálj, kommentelj:D L. xx